Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Egy kérdés, három válasz az AZK Rock-edícióján (lathatatlansarvar.hu)

Három bandát, három teljesen különböző zenei megközelítést hallottunk március 23-án pénteken, az AZK sorkoncertjén. Elsőként a Felvidékről, Imélyről származó fiatal együttes, a Gilotin állt színpadra sajátosnak ígérkező, de még nem kiforrott stílussal, tiszta és őszinte rockzenével.

A Gilotin 2007 óta létezik, de saját ösvényét a rockzenén belül érezhetően keresi még, kíváncsian és szimpatikus módon tapogatóznak a legkülönfélébb stílusjegyek kavalkádjában. Nem állnak már messze a céltól, – bár szinte minden nóta más világba repít: egyszer a skandináv metál, másszor a klasszikusan magyar rock birodalmába kirándulnak – egy-egy hangszerkiállás, zenei betét már jellemzően “gilotinos”, ezekre az egyéni ízekre kellene rágyúrniuk. 

Zenei felkészültség terén is ígéretes a Gilotin. A szép és arányos megszólalásukhoz jó ötletek, gyakran izgalmas megoldások párosulnak, jó a ritmusszekció, a gitáros gyakran vállal szólókat – külön erénye, hogy nem elmosott, a hibákat jótékonyan ápoló és eltakaró szétkent hangszínnel, hanem bátran, tisztán, konkrét módon, nem rejtegetve a kisebb bizonytalanságokat sem. 

gilotin-sarvar.jpg

 
Az épülő Gilotin legerősebb pillérje viszont elvitathatatlanul a karizmatikus és szerethető énekes figurája.Babicz Attila hangi adottságai páratlan melegséget csepegtetnek a dalokba, az énektémák jók, hamis hang szinte nincs, mindezeken felül pedig remekül osztja meg frontemberi energiáit a mikrofonállvány és a billentyű között. Még erősebb akkor lehetne, ha még elhagyná a kínos közönségtapsoltatást és kiabáltatást is, az ilyen kliséket a legjobb lenne kitörölni a rockzenéből – láthatóan a publikum sem nagyon tudott mit kezdeni a dologgal… Mindent összevetve szimpatikus és romlatlan formáció képét nyújtotta a Gilotin – bimbózik már a saját arcuk, ha levetkőzik a felesleges sallangokat, szép virágot fognak hozni.