Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Gilotin-evolúció: Az új arcok új ötleteket hoznak, akusztikusabb dalok jöhetnek! (Bumm.sk)

Manó új vizekre evez, már Matyi pengeti a húrokat

Sok újdonság történt mostanság a Gilotin háza táján. Nemrégiben egy újabb tagtól búcsúzott el a banda, de szerencsére gyorsan rátaláltak gitárosukra. A múlt hétvégén Ógyallán mutatkozott be az új felállás és nemsokára egy régi-új klippel is előrukkolnak a srácok. Tiborral, a zenekar basszerével, Dáviddal, a dobossal, Karcsival, az énekessel és Matyival, az új gitárossal beszélgettünk.

gil1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy éven belül már a második zenekartagtól búcsúztatok el. Hogyan éltétek meg a váltást?

Tibor: Nem szeretjük, ha stagnálnak a dolgok, mindig előre nézünk, és azon dolgozunk, hogy valami újat hozzunk, így szerencsére sikerült túllendülnünk a legnehezebb pillanatokon. Mikor Manó bejelentette távozási szándékát, azonnal elkezdtünk dolgozni azon, hogy újra teljes legyen a banda és ez szerencsére relatíve gyorsan sikerült. Úgy gondolom, hogy leginkább lelkileg nehezek ezek a dolgok, számunkra abból a szempontból jött rosszkor, mivel már kész terveink voltak és pont az „alapkőletétel” előtt történt a bejelentés. Egy zenész integrálása a zenekarba persze hol gyorsabb, hol lassabb folyamat, mire minden dalt tökéletesen megtanul, összeszokik a banda, hogy vállalható produkciót tudjon nyújtani a színpadon, próbateremben és stúdióban egyaránt.

Karcsi: Manó döntése komoly feladat elé állított bennünket, de nem hagytuk, hogy megtörjön a lelkesedés, buzgó hévvel fogtunk neki az új tag keresésének és közben folytattuk a dalszerzést, szóval nem álltunk le egy pillanatra sem. Matyira szerencsére néhány hét alatt rátaláltunk, így nem volt nagy a kiesés. Manó egyébként több - a bandától független - dolog miatt döntött a távozás mellett, barátként váltak el útjaink.

Hogyan kerültél kapcsolatba a zenekarral? Könnyen megtaláltátok a közös hangot?

Matyi: Egy hétvégi napon éppen moziba tartottunk a barátnőmmel, amikor egy váratlan, de kellemes üzenet fogadott egy számomra ismeretlen személytől. Karcsi szólt, hogy új gitárost keresnek, és valamilyen csoda folytán engem ajánlott egy régi ismerős. Nagyon hirtelen jött, de régóta vágytam már egy hasonló felkérésre, szóval gyakorlatilag egy álom vált valóra. A gitár mellett a szintit is bevállaltam, ez a hangszer is közel áll hozzám. Szerencsére a zene iránti lelkesedésünk megegyezik, így gördülékenyen tudunk együtt dolgozni. Nagyon tetszett a zenekar stílusa, ezért nagy szeretettel és lelkesedéssel tanultam a számokat. Mint mindenki, aki először megy új emberek közé, én is izgultam az elején, de a korkülönbség és a zenei tapasztalat ellenére is nagy örömmel fogadtak, gyorsan sikerült azonosulnom a fiúkkal. Bevallom, ettől tartottam a legjobban, de azóta túl vagyunk egy stúdiófelvételen, bandafotózáson és a múlt hét végén sor került az első közös koncertünkre is. 

Régi szerelem számodra a rockzene vagy a közelmúltban léptél a zenei pályára? Milyen bandákban játszottál korábban?

Matyi: Már egészen kicsi koromtól játszom zongorán, de mindig is rajongtam a rockzene iránt. Legfőképp a gitár dominál ebben a műfajban, és hát valljuk be, mindenki szeretne menő gitáros lenni. A mai napig emlékszem arra a pillanatra amikor kicsomagoltam az első gitáromat, amit szüleimtől kaptam a születésnapomra. A vagánykodás aztán idővel szenvedéllyé változott, és szinte egy pillanatra sem tudtam többé letenni a hangszert, még a levegőben is a „húrokat pengettem”. 2012-ben aztán rátaláltam egy helyi amatőr zenekarra, az Aritmiára - itt tapasztaltam meg először, milyen egy bandához tartozni. Ezt követte 2013-ban a bősi NoiseZ. Itt több volt a fellépési lehetőség, ami erősen motivált, hogy minél többet alkossak, gyakoroljak és fejlődjek - a zenekarral többek között a 2014-es nagyudvarnoki Rockfesztre is kijutottunk. Miután feloszlott, 2015 nyarán megalapítottam a saját bandámat pár ismerős, jó barát és rokon segítségével Paradoxon néven. Az együttesnek most is aktív tagja vagyok, de ez nem gátol meg a Gilotinban való tevékenykedésemben sem. A két zenekarnak különbözik a stílusa, így több műfajban is érvényesülhetek.

 

gil_3.jpg

 

 

 

 

 

 

Az új tagokkal az arculat és stílus is formálódik. Mennyiben változott a
zenétek az elmúlt hónapokban? 

Karcsi: Szerintem a tagcsere zenei szempontból néha kifejezetten pozitív
lehet, ha a tagok nyitottak új dolgokra. Az új arcok olyan új ötleteket hoznak,
amelyekre egy összeszokott csapat sokszor nem is gondol. A zenekar stílusa
most mindenképp más irányba lendül, hiszen elkezdtünk akusztikus gitárt és
billentyűt is használni, néhány korábbi dal is új köntöst kapott, ez véleményem
szerint szintén jó döntés volt. A jövőben – ahogy eddig is - arra fogunk töreked-
ni,hogy olyan zenét csináljunk, amit szeretünk, és a közönség számára is
szerethető. 

A nemrégiben megjelent Dombtető című új dalotok stílusa eltér a korábbi
számaitoktól. Hasonló vonalon szeretnétek elindulni a jövőben?  

Tibor: A Dombtető valóban nem hasonlít egyetlen eddigi szerzeményünkre sem,
és ez is volt a cél – valami újdonsággal akartunk előrukkolni. Kellemes meg-
lepetést terveztünk, és ez sok pozitív visszajelzés alapján sikerült is. Az új
tagokkal természetesen formálódik a zenekar, amit én leginkább evolúciónak
nevezek. Annyit elárulhatok, hogy számos új meglepetést tartogatunk még a
közeljövőben. 

Nemsokára egy régebbi dalotok klipje is megjelenik.
Igazi különlegességgel készültök?

Tibor: Eredetileg a múlt év végére terveztük a megjelenést, de a
munkálatok megfeneklettek egy bizonyos időre. Egy rajzolt, animá-
ciós klipről van szó, amelynek komoly mondanivalója van, ehhez a
már ismert Meggyalázott lélek című dalunk fogja szolgálni a hátteret.
Június 24-én 19:00 órától elérhető lesz a világhálón. 

Hol születnek meg a dalaitok? Milyen a hangulat egy átlagos próba során?

Matyi: Az eddigi próbatermek közül a mostaniba kell a legtöbbet utazni,
de szerencsére Karcsi a közelben lakik, így gyorsan elmegy az idő. Ez a
hely éppen olyan, amilyennek egy rockzenekar próbatermének lennie
kell – poszterek mindenhol, a sarkokban meglapuló sörösdobozok, erősítők,
hangfalak, na és persze a hangszerek. Ami a hangerőt illeti, itt szerencsére
nem kell visszafognunk magunkat, megőrülhetünk amikor csak akarunk. Szá-
munkra mindig a munka az első, de nem telt el úgy nap, hogy ne nevettünk
volna. A repertoár tökéletesítése után néha sor kerül egy kis jammelésre. Én
személy szerint nagyon jól érzem magamat a próbákon, igyekszünk a legtöbbet
kihozni magunkból, úgy, hogy azt élvezzük is. Örülök, hogy a csapat tagja
lehetek és már alig várom a következő fellépést!

Hogyan készültök a fellépésekre? Van valamilyen közös hagyományotok?

Tibor: Évekkel ezelőtt volt egy rituálénk: a színpad mögött kártyáztunk
közvetlenül néhány perccel a műsor kezdete előtt. Elképzelheted, amint
a zenészek nyomják a zsír nevezetű kártyajátékot heves indulatokkal
fűszerezve. Azóta nem alakult ki semmi hasonló, de Karcsit múltkor már
tanítottam kártyázni, szóval lehet, hogy a jövőben felélénkítjük ezt a
hagyományt. 

Milyen a viszonyotok a közönséggel? Volt már a rajongóitokkal valamilyen
extrém élményetek?

Dávid: A rozsnyói koncerten egész szép kis tömeg gyűlt össze.
Amikor a műsor végére értünk, a közönség nem engedett le minket
a színpadról, így egy hajnalig tartó spontán buli kerekedett belőle.
Persze az is megdobogtatja az ember szívét, ha egy három éves
kislány Gilotin pólóban énekeli velünk együtt a dalokat a koncerten.

Hogyan kezelitek a konfliktusokat a zenekaron belül?

Dávid: Fontos, hogy megbeszéljük a dolgokat, hiszen kompro-
misszumok nélkül nem tudnánk előre haladni. Nagyon lényeges,
hogy a zenében önmagad lehess! Sosem kényszerítjük egymást
olyan dolgokra, amit nem akar a másik. Nemrég például leszava-
zták az egyik nagy ötletemet, de ha a többieknek valami nem jön
át, olyankor tovább dolgozom rajta. Egy idő után persze én is be-
ismertem, ha elszalad velem a ló kísérletezés terén. 

gil_2.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Gondolkoztatok már azon, hogy kitörjetek a nemzetközi
színtérre vagy megmérettessétek magatokat valamilyen
tehetségkutató műsorban?

Tibor: Néhány évvel ezelőtt voltak hasonló terveink -  akkoriban
angolul is írtunk zeneszövegeket -  később viszont rájöttünk, hogy
a magyar nyelv az igazi számunkra, így most csak erre fókuszálunk.
Több tehetségkutatón is részt vettünk már - nem kis sikerekkel - ezek
sokat adtak hozzá a fejlődéshez. Most sem határolódunk el az efféle
lehetőségektől, ha annak profiljával és küldetésével azonosulni tudunk.
Néhány hete felkerestek bennünket az egyik ismert magyarországi keres-
kedelmi televíziócsatornától és felkértek, hogy jelentkezzünk a tehetség-
kutató következő szériájába. Megköszöntük szépen a lehetőséget, de nem
éltünk vele. 

Korábbi beszélgetésünk során említettétek, hogy a fesztiválok színpadán
érzitek magatokat otthon igazán. Hol találkozhatnak majd veletek a
rajongók az idei szezonban?

Tibor: A tagcsere erősen befolyásolta a felkészülést, ezért előzetesen nem
igazán mertünk fellépéseket bevállalni, nagyon óvatosan kezeltük a témát.
A júniusi koncertek után még kialakulóban van néhány helyszín, de ezek
még nincsenek véglegesen leegyeztetve. Mindképp szeretnénk még az idei
fesztiválszezonban a deszkákra lépni az új felállásban és bemutatni az új
dalokat a nagyérdeműnek. 

(bumm/noé)